Látogatás a Munkanélküli Gyogyóban.
Sorszámosztó automata még mindig halott.
Gyors menet: az - egyébként kedves - hölgy végigkérdezi azokat az adataimat, melyeket az előző alkalommal írásban adtam meg a megfelelő kérdőívek szabadkézzel történő kitöltése által. Mondom neki, de azt mondja, hogy az a kérelemhez kellett, ezt meg neki muszáj megtennie. Így van kitalálva a rendszer (mint a számképző és nyomtató automata...). Hamar elenged, május 15-én kell újra megjelennem. Isten hírével.
Sétával indulok haza. Gyönyörű a napsütés, jólesik a Váci utcában ráérősen nézelődni (már vagy öt éve nem tettem); külföldiek, árusok, nyitott pénzváltók, nyitni készülő boltok, szórólapot osztogató nők és férfiak (az egyik úr épp a fülem hallatára magyarázza az idős hölgynek, hogy itt nincsenek személyre kijelölt területek, mindenki ott oszt, ahol akar), meg legalább egy regisztrált munkanélküli.
